Amikor először telepítettem Windows 95-öt, a folyamat végén az első érzés a büszkeség volt. Igencsak büszke voltam magamra, hogy sikerült végignyomkodnom a "Tovább" gombot, ráadásul a  a gép újraindítását követően el is indult az új Mikroszoft Vindóz Kilencvenöt (by Vágási Feri).

A második érzés a tanácstalanság volt: oké, szép, új, csillog-villog, másabb, mint a 3.1 volt, de mi a fenét kezdjek vele? Volt ugyan benne pasziánsz meg aknakereső, jegyzettömb és számológép, de ahhoz, hogy bármilyen érdemi dolgot tudjak kezdeni a géppel, további programok telepítésére volt szükség.

A rendszer fejlődésével az alaptelepítésben helyet kapó programok száma is egyre nőtt, és bár ha tényleg dolgozni akarunk a gépünkkel, akkor nagy valószínűséggel nem ússzuk meg a további programok telepítését, nagyjából a Windows 8 környékén már az alaptelepítéssel is elboldogulhatott az r=1 user. A Windows 10-ben is kapunk egy csomó alkalmazást.

Hurrá! - kiáltottam fel, mikor megtudtam, hogy visszatér a Start menü. Na jó, amolyan virtuális kiáltás volt, de azért tényleg megörültem, merthogy a Windows 8-ban eltüntették és a Metro / Modern interfész nevű borzadályt tették a helyére. Én pedig mikor először megláttam, nem értettem a fejlesztőket. Oké, hogy innováció, meg mobileszközök, de az, hogy azért hoztak hozzám gépet, hogy segítsek kikapcsolni, mert nem találják a megfelelő gombot, az már kicsit sok volt. A 8.1 kicsit enyhített ezen és a végére majdnem meg is szoktam a csempés felületet.